Ahogy minden ősszel rám tör a “kolbászt szalonnával, de most rögtön” korszak, úgy borítékolható, hogy minden tavasszal követi a párja, a “valami zöldet, de most azonnal” időszak. Ez idén sem alakult másként. Így történhetett, hogy már lassan két hete nagy népszerűségnek örvend nálunk a kelbimbó. (Persze közben kiettük már a piacot a retek- és újhagyma-készletekből, de ez most nem tartozik a tárgyhoz.) Szóval szeretjük a kelbimbót magában, pici sóval, borssal megszórva, olívaolajon pirítva, vagy köretként, és szerettem volna valami “kelbimbósabbat” főzni, hogy egy kicsit több műsoridőt kapjon. Régebben sok rakott dolgot sütöttem, tejföllel, tojással, sajttal leöntve, ebből ugye most már ki kell spórolnom a tejfölt, tejszínt, meg a sajtot. 😀 Sebaj.
Tejföl helyett szójajoghurttal szerettem volna nyakon önteni a rakott kelbimbómat, de egyik megszokott boltomban sem kaptam, így újítottam, és úgy döntöttem, kipróbálok egy doboz szójatejszínt. (Érlelődik bennem az elhatározás, hogy valahogy gyártok házi növényi tejszínt, az efféle helyzetek elkerülése végett.) Sajt helyett kesudiót terveztem, ez már a múltkor is bevált.
Hozzávalók 4 ebédhez:
450g kelbimbó
500g darált hús
170g barna rizs
30g indián/vad/vörös/fekete rizs
1 fej vöröshagyma
200ml szójatejszín*
1 tojás
50g darált natur kesudió
só, bors, olívaolaj
A vadrizs nagyon finom diós-mogyorós ízt ad a barna rizsnek, ezért szeretjük olyan nagyon. Ha nincs otthon, használj 200g barna rizst. A szójatejszín helyett szójajoghurt is jó lenne, ha pedig szójamentesen szeretnéd készíteni, rizstejszínnel is jó, csak abban több a szénhidrát.
1. A rizseket megmosom, és sós vízben felteszem főni. Ledarálom a kesudiót.
2. A hagymát apróra vágom, és az olívaolajon üvegesre sütöm. Hozzáadom a darált húst, sózom, borsozom, zsírjára sütöm.
3. Közben a kelbimbókat félbe vágom, pici sóval, borssal, kevés olívaolajon addig sütöm, míg az egyik oldala megpirul. A szójatejszínt elkeverem a tojással és kevés sóval.
4. Tűzálló tál aljába lerakom a rizst, majd a húst, tetejére elterítem a kelbimbót. Meglocsolom a tojásos szójatejszínnel, tetejére szórom a kesudiót és mehet a sütőbe. 180 fokon kb. 30 percet sütöttem, mire megpirult a teteje.
Ez így finom, zöld, kesus és roppant laktató volt. Zének is nagyon ízlett, pedig ő szokott enni sajtot is… Belefőztem összesen 195g szénhidrátot, ami 49g CH/ebéd. Enjoy! 🙂
u.i. Tudtátok, hogy a nyers kelkáposztalevél milyen finom? Helló, tavasz. 🙂
Vélemény, hozzászólás?