2018. március óta a családommal együtt a teljes értékű növényi étrendet (TÉNÉ) szem előtt tartva eszünk (ez helyre hozta az inzulinrezisztenciámat is) - ez a bejegyzés még a TÉNÉ előtt született. A változásról itt írtam egy négy részes sorozatot, és itt találod a TÉNÉ szerint készült receptjeimet.
Alapvetően elég keveset osztok meg magamról. Ha 2012 előtt valaki azt mondta volna nekem, hogy 5 év múlva blogot fogok írni 20.000+ követőnek, valószínűleg még most is nevetnék. 🙂 Nem véletlen, hogy név és arc nélkül kezdtem, és évekbe -meg nem kevés noszogatásba- telt, mire leírtam, hogy hogyan is kezdődött.
Újabb évek teltek el, és többen érdeklődtetek, hogy milyen az életem, mióta legutóbb írtam magamról. A végső lendületet néhány izgalmas email adta: volt, hogy valaki az oldal fotósát, vagy a webprogramozót kereste, és ezek nyomán megfogalmazódott bennem, hogy talán kicsit túl keveset osztok meg magamról, ha az avatatlanabb szem felé már egy egész csapatnak tűnök?! 🙂
Összeválogattam néhány kérdést, amit már többször is megkérdeztetek tőlem, és/vagy nagyon szórakoztatónak tartok az étrendemmel, blogolással és a mindennapjaimmal kapcsolatban.
Te tényleg így eszel?
Ez a személyes kedvencem. Először nem is értettem a kérdést. Ugyan mi más okból kreálnék mindenmentes recepteket?! Talán szerettem volna meglovagolni a mentes „divathullámot” a mindenmentes gasztroblogommal? Nos, nem. Én tényleg így eszem.
Az ötlet napjainkban már tényleg jónak tűnik, de 2012-ben, amikor elkezdtem glutén- és tejmentes IR étrenddel élni, leginkább egy jó viccnek tűnt – legalábbis sokan jót mosolyogtak rajta, pláne, ha kicsúszott a számon, hogy „mindenmentes”. 🙂 Pont volt az i-re, amikor 2015 decemberében elhatároztam, hogy ezentúl húst sem eszem – ezúttal nem muszájból, hanem saját elhatározásból.
Ki fotózza a blogodat?
Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy ugyanaz a fotós dolgozik-e az oldalamon, mint a könyvemben. Ez volt a legnagyobb bók, amit az ételfotós képességeim valaha kaptak, mert blogot – a könyvvel ellentétben, amin profi fotós dolgozott – egyedül én fotózom, bár ez nem volt mindig így. Amikor elkezdtem blogot írni, és kb. 2, max. 10 olvasóra számítottam a szoros baráti körből, nem is akartam fotózni. A férjem, Z mentette meg a helyzetet és dokumentálta az ételeinket az első 2,5 évben. Munka után, sötétben, vakuval, kapkodva, szinte nulla felkészültséggel szerintem kihozta, amit a helyzetből lehetett.
Amikor várandós lettem a kislányunkkal, és itthon maradtam, végre volt alkalmam napközben, természetes fénynél fotózni. Olvasgattam is a témában és elkezdtem más szemmel nézni az ételfotókat, ellesni ezt-azt. Amikor a könyvem fotózása közben láthattam, hogy hogyan dolgoznak a profik, az nagyon nagy élmény volt, azóta fotózni is jobban szeretek. 🙂
Az évek alatt a fotók minősége ennek megfelelően persze fényéveket fejlődött, és még mindig közel sincs a profi ételfotózáshoz, de ez nem is célom – úgy érzem, mostanra megtaláltam azt a képi világot, amit szívesen látok az oldalamon. Az óriási kontraszt miatt sokszor viszketett a tenyerem, hogy megszabaduljak a régi, nem szépen fotózott bejegyzésektől, de egyrészt úgy érzem, ezzel megtagadnám a fejlődést, másrészt ilyenkor mindig kapok egy hozzászólást valamelyik ezeréves receptemre, hogy milyen isteni volt… 🙂
A kislányunk érkezése után sokáig lábujjhegyen, alvó baba mellett, vagy a hátamra csomózott gyermekkel fotóztam (nagyon fárasztó), de most már olyan nagylány, hogy szívesen segít is:
Hol a csapat?
„Kedves Nóri és csapata!” Az egyik kedvenc olvasói levelem kezdődött így – azonnal felderítette a napom, mert a csapatom leginkább egyszemélyes. 🙂 Aki új receptötletek után kutat, kikísérletezi, lefotózza, megírja, publikálja és megosztja a bejegyzést, válaszol a levelekre, kommentekre, könyvet ír, főzőórát tart, az mind én vagyok.
Persze én sem vagyok varázsló, és vannak segítőim. A férjem, Z nélkül még mindig egy nagyon lassú és nehezen kezelhető blogom lenne: 2015 Karácsony és Újév között 6 éjszakát töltött azzal, hogy a korábbi tartalmat átköltöztesse erre a WordPress oldalra. Úgy gondoltam, hogy többször nem szeretném igénybe venni az idegszálait, ezért azóta minden frissítést, beállítgatást egyedül intézek, abban a biztos tudatban, hogy ha beüt a krach, ő majd kihúz a bajból.
A blog a munkád vagy a hobbid?
Ez egy nehéz kérdés, de leginkább azért, mert a „munka” szóval valamiért olyan dolgokat asszociálok, amit muszájból tesz az ember. A blogom egyértelműen szerelemgyerek: annyira szeretek foglalkozni vele, hogy egyszerűen nem tudom nem csinálni. Ha véletlenül elutazunk egy kis szabira, akkor is viszem a laptopomat, mert 2-3 nap után már mindenképpen rá akarok nézni, válaszolni az emailekre, hozzászólásokra, stb. Ugyanakkor, általában heti 15-20 órát foglalkozom vele, és jelenleg a fő bevételi forrásom, szóval innen nézve tagadhatatlanul a munkám is.
Miért van „Dr.” a neved előtt?
Gyógyszerészként végeztem a Semmelweis Egyetemen 2009-ben. Mi voltunk az első évfolyam jó hosszú ideje, akik a diplománkhoz megkaptuk ezt a két kis betűt is a nevünk elé. Ekkor már évek óta szerelembe estem a kísérleti kutató munkával, ezért folytattam a tanulmányaimat a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájában, és 2012-ben beadtam a disszertációmat, amit 2013-ban védtem, így PhD fokozatom is van. Ez egy nagyon szép, izgalmas, és főleg küzdelmes időszaka volt az életemnek, és talán ezeknek az éveknek köszönhetem, hogy nem szisszenek fel, ha egy macerásabb receptet sokszor (5-6x, vagy többször) is meg kell süssek, mire elégedett leszek.
Előfordul, hogy feladod?
Hát, elég makacs vagyok – ennek minden előnyével és hátrányával. Feladni nem szoktam, inkább azzal küzdök, hogy egy-egy új recepttel nagyon sokat és aprólékosan foglalkozom, ami rengeteg idő, ezért egyrészt nem tudok heti egy új bejegyzésnél többet írni átlagban, pedig nagyon szeretnék, ill. előfordul, hogy a legújabb kísérletből megsütök 2-3 félét is egy délután, de Z-nek másnapra nem tudok ebédet csomagolni. Hupsz. Persze ezek mind fél, vagy negyed adagok, így történhet meg az, hogy végre megvan a tuti muffin recept, és készült belőle pontosan 3 db! 🙂
Egy dologra emlékszem, amit hivatalosan feladtam: itthon bolti rizstejet készíteni. Amit itthon főzök (tejfőzővel vagy anélkül) sokkal nyákosabb, viszkózusabb, „sűrűbben folyó” a boltinál. Próbáltam áztatva, nyersen, főzve, sőt… Utánanéztem, hogy a keményítő oldatok viszkozitása a keményítő láncok hosszával arányos, ezért megpróbáltam házi körülmények között savasan és lúgosan (citromlével, almaecettel, szódabikarbónával) is hidrolizálni majd visszasemlegesíteni, hátha… de nem sikerült. Kókuszreszelék hozzáadásával persze egész jó lesz, de én csak rizsből szerettem volna ugyanezt összehozni. Most is biztos vagyok benne, hogy a megoldás pofon egyszerű, csak én nem látom még… 🙂
Honnan inspirálódsz?
Nekem nem annyira az inspiráció, mint inkább az idő hiányával kell megküzdenem: a „főzős” noteszemben most is kb. két A/5-ös oldalnyi ételölet várja, hogy valamikor foglalkozzak vele. Ételötlet származhat egyrészt abból, hogy találok valamit amit mindenképpen mindenmentesíteni szeretnék, vagy rákattanok egy témára, és sorra gyártom belőle az újabb és jobb verziókat (lásd még a joghurtok esetét), és igen, vannak blogok amiket szeretek böngészni: sokszor magával ragad egy ízkombináció vagy valamilyen hozzávaló furfangos felhasználása, a szerző stílusa és nem utolsó sorban imádom a fotókat! 🙂 A teljesség igénye nélkül, és abszolut random sorrendben, őket szoktam böngészni: Unconventional Baker, Zizi kalandjai, Ceara’s Kitchen, Veggie Inspired, Veggies Don’t Bite.
Hogy van minderre időd?
Itt van a kislányom, aki folyamatosan igényt tart a figyelmem 56413488%-ra, a lakás, ahol valami mindig fut, a főzés, a fotózás, az új bejegyzés, a kommentek, a levelek, a tervek, az új könyv, amin dolgozom, a babás randik, patak-parti séták, a játszótér, a kerti homokozó, a meetingek a belvárosban… Igen, ez sok, és nem, nem sikerül mindig, mindent kézben tartanom, pl. Z sokkal gyakrabban eszik a munkahelyi menzán, mint amit jólesne magamnak bevallani. Rendszeresen elmegyek a személyes határaim betonfaláig, így már biztosan tudom, hogy hol vannak. 🙂
Az egyik dolog, ami segít mindent napirenden tartanom, és amit szívesen ajánlok, hogy nagyra értékelem az időmet, és igyekszem tudatosan kezelni. Pl. nem járok bevásárolni, mert szinte minden szárazárut webshopból rendelek, a friss dolgokat pedig hetente egyszer összeírom egy listára, amit a férjem este hazafelé megvesz.
Megpróbálom mindig szem előtt tartani, hogy pillanatnyilag mi a „fő” tevékenységem. Főzök? B-vel játszom? Sétálunk? Sok tanulmány igazolta, hogy a multitasking hatékonytalan és energiaigényes dolog, mégis, anyaként nem nagyon tudok leszokni róla. (Ha próbáltál már gyerekkel főzni, tudod, mire gondolok.) Megfigyeltem, hogy ha odafigyelek arra, hogy a gondolataim ne kalandozzanak el attól, amit elvileg éppen csinálni szeretnék, az sokat segít abban, hogy ne érezzem azt a nap végén, hogy egész nap rohantam, és még sincs kész semmi.
Sokat segített ebben egy app, amit Z ajánlott, és naplóztam benne, hogy mivel mennyi időt töltök. Kb. két hét használat után teljesen más szemszögből láttam a mindennapjaimat és az időbeosztásomat, szóval ajánlom, ezt itt.
A másik dolog, ami sokat segített abban, hogy a blogom ilyen sokat fejlődött a elmúlt években, az a tény, hogy nem nagyon alszom. Ezt nem ajánlom kipróbálásra. 🙂 Egészen tavaly év végéig csak éjszakánként tudtam nyugodtan a laptopom előtt ülni, sőt, néha akkor sem… Az első könyvem kéziratát sokszor éjjel 3-fél 4-ig írtam, nem egyszer a kislányommal az ölemben, aki akkor éppen csak belém kapaszkodva szeretett volna aludni.
Persze tudtam, hogy ez nem lesz egy örökké fenntartható rendszer, de ezt az erőfeszítést befektettem a blogomba, és nem bántam meg. Egyébként az oldallal való munka, a visszajelzések, és az érzés, hogy naponta 2-3 órát foglalkozhatok valamivel, ami igazán én vagyok, minden este feltöltötte az érzelmi raktáraimat, és ezzel kárpótolt a kialvatlanságért is.
Ezzel együtt néhány hete megtaláltam az eddig-és-nem tovább határomat a nem alvás terén, ezért volt olyan nagy a csend az oldalamon: éjszakánkét aludtam, amikor hagytak legalábbis. 🙂 Idén új dolgot tanultam: segítséget kérni. Év eleje óta két tündéri bébiszitter látogatja a kislányomat, hogy heti kétszer háborítatlanul, és főleg hatékonyan is tudjak ügyködni a konyhában. Így új receptek vannak, és ha sikerül leszerveznünk, hogy ezentúl gyakrabban jöjjenek, és egyedül pötyöghessek is, fényes nappal (!), akkor új bejegyzések is lesznek. 🙂
Szia Nóri!
Még egyet kérdezhetek? jelesül, hogy szedsz-e valamilyen táplálékkiegészítőt, vitamint, bármit, szóval hogy van-e valami, amit pótolnod kell a ‘mindenmentes’ életmód miatt.
Köszi előre is, ha válaszolsz 🙂
Szia,
D3-vitamint szoktam szedni, de nem a mindenmentes étrend miatt, hanem mert a magyar lakosság durván hiányos. Nem figyelem szúrós tekintettel hogy minden tápanyagból eleget eszem-e: változatosan próbálok enni a kereteken belül, és évente egyszer elmegyek vérvételes kontrollra, hogy kiderüljön, minden rendben van-e.
Nagyszerű cikk, ismételten! Gratulálok! 🙂 Nekem is lenne egy-két kérdésem. Csúnyákat is tudsz főzni, vagy minden fotó- és blogbarát? Egyszerűbb, hétköznapi ételeket is szoktál készíteni? Pl. lecsó vagy „sajtos” tészta? 🙂
Persze, van néhány étel, ami rendszeresen előkerül a sok kísérleti darab között, pl. a lecsót is szeretjük és B örök kedvence a spenótos tészta. Az, hogy egy étel mennyire fotóbarát, a stylingon múlik, amiben még bőven van hova fejlődnöm. 🙂
Szia Nóri!
Emlitetted korabban, hogy tervben van egy osszefoglalo a vegan tapasztalataidrol. Szivesen olvasnám, ha osszejonne. Ilyesmi, hogy miert valasztottad, etikai, egészsegugyi, izles megfontolasbol. Hogy valt be? Milyen nehezsegeid voltak/vannak? Engem mikor elkap a vegan hullam, mindig nehany etel jut eszembe, ami relativ idoigenyes is ( pl egy tepsi sult zoldseget jo ido megpucolni es megsutni is, ellenben fel perc alatt belapatolom) valamint sokszor konnyebb csak „vega” etelt kesziteni tejszinnel sajttal, mint vegant.
Szoval egy kis gyakorlati vegánság jól jönne.
Es persze gratulalok az eddigi munkadhoz is! Tovabbi jo munkat!
Móni
Szia,
szeretnék erről is írni egyszer még érik. Engem a tejszín és a sajt nem visz bajba, én tojást eszem még mindig rendszeresen – ez az utolsó, és nem mindig vagyok benne biztos, hogy le akarok róla szokni.
Na ez jo! Gondolkodtam mar rajta, hogy miert nem jott meg elo nalad a vegan rantotta. Akkor ezert! Nekem nincs blogom, de kepzeletben mar megalmodtam egy ilyen bejegyzest. „Zsongas dojazs bidzsgaval.” +egy regi vizi turarol. 🙂 Tavalyi bojti idoszakban csinaltam a paromnak rantottat aszalt paradicsommal es hagymaval kolbasz helyett. Nagy sikere volt. Ha utolerne ez a tortenet, akkor felajanlom a kertunket fotozashoz ez keritek egy kockas abroszt is! Valahogy igy kepzeltem ….. Na de nem lopom itt az idodet.
Épp ma jelent meg az első tojásmentes omlett témájú bejegyzésem. 🙂 Szoktam tojás nélkül is rántottát sütni, de még becsúszik egy-egy „igazi” is.
Kedves Nóri!
igazán nagyon köszönöm, hogy megosztottad a munkádat, az életedet, a blog történetét, jó volt végigolvasni. Az is feltűnt, mekkora már a kislányod! Amikor ráakadtam az oldalra, még vártátok a kicsit….
Nagyon sokan vagyunk ( gondolom a kommentekből) akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseket és mint Én is, minden új receptet kipróbálnak.
Ezért a magam nevében hálás vagyok azért, hogy ilyen sok finomsággal lepsz meg minket, előre kipróbálsz mindent többször is.
Mindig nagyon várom és élvezettel olvasom a leveleidet!!!!
Köszönöm! 🙂
Kedves Nóri,
bár abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kínoz – az enyhe túlsúlyon kívül – semmilyen egészségügyi probléma, mégis sokat köszönhetek a blogodnak.
Folyamatosan kacérkodtam az életmódváltás gondolatával, hogy minél egészségesebb és fittebb legyek, és hogy a közérzetem is mindig rendben legyen (és ha egy-két kiló lecsusszan rólam, az külön boldogság). Annak idején nagyon sokat szenvedtem azzal, hogyan tegyen változatosabbá az étrendem, hogyan emeljek be főképp zöldség alapú fogásokat (nem könnyű ez, ha valaki olyan finnyás, mint én).
Szépen apránként fedeztem fel magamnak a vegán és mindenmentes életmód fortélyait, és bár nem ezek szerint az alapelvek szerint étkezem minden nap, mégis nagyon sokat köszönhetek Neked, mert mások mellett a Te blogod is nagy segítséget nyújtott ebben! Inspirál, jobb kedvre derít, és hát sokszor a csávából is kihúz, amikor nem szeretnék itthon kíséretezni, mondván „á, erre Nórinak már biztosan van megoldása”!
További jó munkát kívánok Neked, és remélem, még sokáig fogod örömöd lelni a blogban és a főzésben.
Ui: A padlizsángolyóért örök hála! 😉
Köszönöm! 🙂
Gratulálok Nóri, csak így tovább!!!! S még sok receptet!!! 🙂
Szia Nóri!
Nagyon szeretem az oldaladat olvasni, nagyon sok segítséget kapok Tőled. Gyerekkorom óta cukorbeteg vagyok, gluténérzékeny, vesebeteg, ezért nagyon sok élelmiszert nem ehetek meg a magas fehérjetartalom miatt. Ilyen pl. a szója, szójaszósz,osztrigaszósz, halszósz, tojás… ,pedig nagyon érdekelne az ázsiai konyha. Szerinted mivel lehetne helyettesíteni a szójaszószt és a többi ázsiai hozzávalót?
Előre is köszönöm a segítségedet, szép napot kívánok!
Tóthné Böbe
Szia,
a szójaszósszal az a baj, hogy kifejezetten az aminosavak ízét érezzük benne, tehát ha találsz is nem szója aapú szójaszószt (már van ilyen – nem tudom, hogy nálunk elérhető-e) abban akkor is sok lesz a fehérje. Esetleg egy kis kanál misot vízzel elkeverve próbálhatsz meg helyette, még ez állna a legközelebb. Egy kis „halas” ízt adhat az ételnek egy darabka szárított alga is, ha azt egyébként eheted (pajzsmiriggyel lehet gond, de azt nem említetted). Tojás helyett pl. csicseri omlettet tudsz használni, talán abban a legkevesebb a fehérje – nézd meg ezt a receptet.
Kedves Nóri! Tetszik a blog sok fontosat tudtam hasznosítani belőle. A kérdésem az lenne hogy a d3 vvitaminból mennyit érdemes szedni és kell e mellé más pl. K2 vagy magnézium?
Szia,
felnőtteknek téli időszakban heti 5x 3000 IU-t szoktam ajánlani – legalábbis ezt olvastam legutóbb, de ez az utóbbi időben gyakran változik, ill. szerintem jó megméretni a D-vitamin szintet vérvizsgálattal, ha megengedheteted magadnak (TB-vel úy tudom, nehéz elintézni, a magán vizsgálat kb. 8000 Ft).
En csak par honapja bukkantam.a.blogodra de azota rendazeres olvaso es konyvtulajdonos is vagyok 🙂 Nincs semmilyen „problemam” de kicsit tudatossag kicsit kivancsisag kicsit gasztomankodas hogy szeretek mentes eteleket is kesziteni. En nagyon orulok abnak hogy tokeletesre teszteled a recepteket es inkabb heri egy ilyen legyen mint tobb kevesbe preciz 😉
Csak igy tovabb!
Ui Nalam a sutotokos zabkasad volt nagy befuto sajnos a fiuk itthon nem csipik a sutotokot igy ha keszult napokig azt ettem : D igaz lett a mondas legalabbb tobb marad nekem 🙂
Nekem mindig nagyon izgalmas, amikor valaki úgy főzi a receptjeimet, hogy nem is „kell” mentesen ennie. 🙂 Köszönöm, hogy írtál!
Örülök és köszönöm, hogy mindezeket megosztottad velünk, és tulajdonképpen az egész blogod minden receptjét is! Én bőven érzem minden írásodból, hogy szerelemgyerek, ahogy fogalmaztad, és hálás vagyok érte, hogy nem csak szereteted és őszinte lelkesedésed, de szakmai tudásod is beleraktad, ezért tartom annyira értékesnek. Sokat tanulok tőled, és példaképem vagy a változatos és egészséges étkezésben, mivel én az egészséget a lustasággal kombinálva inkább csak egy-két fajta ételt fogyasztok mostanában, amelyről éppen nem rég hallottam, hogy mennyire nem egészséges, és még ráadásul hízlal is (de legalább is nem fogyaszt), ergo a változatos étkezés nem csak a minél többféle vitamin miatt fontos, hanem a testsúly csökkenéséért is.
Hálásan köszönöm a munkádat, és remélem, még sokáig fogod folytatni, minél több minél egyszerűbb és minél változatosabb recepttel, a támogatói oldaladra meg hálám jeléül azonnal feliratkoztam, amint csak meghirdetted, és boldogan támogatlak, ha van miből, ha van miért! 🙂
Köszönöm! 🙂
Nagyon szepen koszonjuk ezt a blogot es a sok munkat,ami benne van. En szemely szerint szamos inszeminacion,lombikon vagyok tul sikertelenul, ismeretlen eredetu meddoseg miatt.(IR es Pcos diagnosztizalt) Az utobbi idoben annyira rosszul voltam,hogy mar dolgozni sem tudtam menni,mire osszeraktam,hogy bizonyos etelek utan rohamszeru rosszulleteim vannak,plussz allando bortunetek. Egy hete gluten es laktozmentesen etkezem es nem tudom leirni a kulonbseget. Oriasi segitseg a blogod!! A leghasznosabbnak a glut.mentes lisztek GI-jet ismerteto irast talaltam !! Ismet latok egy halvany remenysugarat arra,hogy anyuka lehessek. Sok sikert a tovabbiakban is!!
Nagyon szurkolok, hogy sikerüljön! 🙂
Szia Nóri,
azt szeretném megkérdezni, hogy te milyen robotgépet használsz? Meg vagy vele elégedve? Láttam, hogy valamelyik kommentben írtad, hogy 1250 wattos. Mostanában szeretnék venni egyet, de nem tudom melyiket.
Vess ide egy pillantást! 🙂
Kedves Nóri!
Szuper a blogod, sokat inspirálódom én is a receptjeid alapján! Én azt szeretném kérdezni, hogy hogy bírtad az éjszakázást a gyerekekkel (és utána a nappalokat)? Van valami bevált tipped? (Szoptatás alatt ugye koffein nem jöhet szóba, én egyébként sem fogyasztok). Nem feltétlenül az étrendre gondolok csak, hanem akár életszervezési praktika, gondolkodási hozzáállás is lehet… Köszönöm és további sok sikert kívánok a munkásságodhoz!
Szia Zsuzsa,
őszintén szólva így retrospektben én sem teljesen értem hogy bírtam ezt évekig… 😀 Én mondjuk kávéztam, amikor már nagyobbak voltak a gyerekek, a tejben lévő koffein egy újszülöttnek még valami, de az enyémek elég hamar 8-10 kilósak lettek, akkor szerintem már nem olyan izgi…
Nekem a mindenmentes munkásságom a harmadik gyerekem, nem volt opció, hogy nem csinálom, de be kell látnom, hogy nagyon megterhelő volt ez az időszak, és bár meghozta a gyümölcsét, talán jobb lett volna hamarabb segítséget kérnem.
De hogy a kérdésere is válaszoljak… A főzésbe igyekeztem bevonni a lányom is, vele lehetett ilyet, öcsivel már nem. 🙂 Az alvásidőt igyekeztem végig a laptop előtt tölteni, minden mást gyerekkel együtt intézni. Aztán amikor sok munkám volt, akkor inkább éjjel, egyben toltam végig és aludtam a kicsivel délután, úgyis folyton belém kapaszkodott…
És persze minden nap ki is mentünk legalább egy órára, általában délelőtt. Ha valamit intézni/tárgyalni mentem, mindig vittem magammal és összekötöttük valami jó kis programmal, pl. étterem, séta vagy egy új játszótér, hogy neki is legyen benne valami jó…
Ezt az éjszakázást pár évig lehet csinálni, utána ki kell pihenni.
Köszönöm szépen a részletes választ! 🙂 Hatalmas munka lehetett, tényleg hihetetlen, hogy hogy bírtad!