Kigyógyultam-e az IR-ből?

Időről-időre felteszi valaki ezt a kérdést, vagy még jobb, leírja, hogy kigyógyultam az IR-ből, meggyógyítottam magam az IR-ből, stb. És bár érthető, hogy az utamat ismerve kíváncsiak vagytok, hogy végül hova jutottam, sokáig nem akartam megírni ezt a bejegyzést. (Itt tudsz arról olvasni, mi is történt velem az elmúlt 10+ évben.)

Az, hogy én hogy vagyok, csepp a tengerben: egy étrend-/életmód változtatás egészségünkre gyakorolt hatását nem lehet egyetlen személy tapasztalata alapján megítélni: erre a minél nagyobb mintán végzett tanulmányok valóak. Szóval, hogy én hogy vagyok, igazából nem annyira fontos. 🙂 De ha már kérdezitek, hát elmesélem… 🙂

Az IR nem betegség, hanem állapot

Számomra azért nem értelmezhető ez a kérdés (hogy kigyógyultam-e az IR-ből), mert minél többet foglalkozom a témával, annál inkább azt látom, hogy az IR nem betegség, hanem egy állapot: bele tudunk esni, és ki is tudunk mászni belőle. Inzulinrezisztenssé tehet minket kb. bármilyen stressz: érzelmi stressz vagy ha nem alszunk eleget,¹ ha bármilyen eredetű gyulladás van a testünkben (gyulladásos betegségek, fertőzés, vagy ha túledzettünk), továbbá a menstruációs ciklus luteális szakaszában és várandósan is teljesen fiziológiás (normális), hogy inzulinrezisztensebbek vagyunk, mint egyébként… És igen, IR-essé tudjuk enni magunkat: egy jó zsíros étellel akár órák alatt is!²

Ha jól eszek, jól vagyok

Én úgy látom – de ez csak a magánvéleményem, nem találtam rá tanulmányt -, hogy egyedi különbség abban mutatkozik meg, hogy ki mennyire „könnyen” lesz IR-es. Én pl. nagyon könnyen. 😀 Ha torokgyulladásom van, több éjjel is felébresztenek a gyerekek, vagy komoly érzelmi megrázkódtatás ér, és különösen, ha ezt a stresszt nem megfelelően evéssel próbálom orvosolni (igen, velem is megesik…), akkor bizony előfordul, hogy „éhesebbnek” érzem magam. Ha éppen sehol nem ég a ház és rendesen eszem (TÉNÉ szerint), akkor minden rendben, jól vagyok.

Most a lehető legjobban vagyok

Most jobban érzem magam a bőrömben, mint korábban bármikor. Energikus vagyok, mindennel is megbirkózom, miközben beérem 6-7 óra alvással is. Még mindig naponta 5x eszem (mióta az eszemet tudom, gyakran ettem keveset), de ha valamiért kimarad vagy elcsúszik egy étkezés, nem zuhan be a cukrom, mint anno, az IR diagnózisom idején. A ciklusom pontosabb, mint valaha (ugye onnan indult a történet, hogy évekre eltűnt amikor 26 éves voltam). Egészen más élmény most a saját bőrömben lenni, mint 10+ évvel ezelőtt: könnyebbnek és erősebbnek érzem magam.

És hogy „hivatalosan” IR-es vagyok-e még, azt konkrétan nem tudom igazolni. 🙂 Játszottam a gondolattal, hogy a diagnózisom 10. évfordulóján csináltatok egy OGTT tesztet, csak azért, hogy írhassak róla, de annyira nem szeretem ezt a vizsgálatot, hogy nem tudtam rászánni magam… Beszéltem a háziorvosommal és egy nőgyógyász/endokrinológussal is arról, hogy kellene-e nekem IR-es kontrollra járnom így két gyerek után egy működő ciklussal, úgy, hogy egyébként figyelek az étrendemre, és mindketten azt mondták, hogy nem. Ha nem, hát nem.

IR és TÉNÉ

Továbbra is úgy látom, hogy a TÉNÉ a legjobb dolog, ami egy inzulinrezisztenssel történhet, és ez nemcsak az én véleményem: szívből ajánlom a témában Dr Neal Barnard’s Program for Reversing Diabetes című könyvét (sajnos még nem jelent meg magyar fordításban), és Dr Joel Fuhrman: Vége a cukorbetegségnek című könyvét. Itt tudod elolvasni, hogyan váltottam 160 gramm CH étrendről TÉNÉ-re, és a Friss hajtás kurzusokon is szenteltem az IR-nek egy külön tudásanyagot.

A teljes történethez hozzátartozik, hogy az elmúlt 10+ évben nemcsak az étrendemet próbáltam rendbe tenni, hanem az egész életem: megtaláltam a helyem a világban, megtanultam hol vannak határaim és tiszteletben is tartom őket. Az egészséghez ezek is nagyon fontosak. Az IR diagnózis annak idején egy jól időzített figyelmeztetés volt, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább, változtatni kell! Ha most diagnosztizáltak inzulinrezisztenciával, és/vagy PCOS-sel, akkor szívből kívánom, hogy egy nap Te is annak lásd ezt, ami: egy fontos állomásnak az életedben, ami utat mutatott, és már a hátad mögött van! 😉

Hivatkozások:

1. Esther Donga, Marieke van Dijk, J Gert van Dijk, Nienke R Biermasz, Gert-Jan Lammers, Klaas W van Kralingen, Eleonara P M Corssmit, Johannes A Romijn. A single night of partial sleep deprivation induces insulin resistance in multiple metabolic pathways in healthy subjects. The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, Volume 95, Issue 6, 1 June 2010, Pages 2963–2968.

2. Bachmann OP, Dahl DB, Brechtel K, Machann J, et al. Effects of intravenous and dietary lipid challenge on intramyocellular lipid content and the relation with insulin sensitivity in humans. Diabetes. 2001; 50: 2579- 2584.